Tegnap délután megint voltunk kint Hámorban. A függönyt (amibe előző este beletört a bicskám) most nem próbáltam újra, mert vizes volt. Helyette a jól ismert pilléren másztunk, de elsőre félelmetesen rosszul ment, mégpedig pszichés okokból, úgy tűnik, ilyen hatással volt rám az előző napi többszörös elölmászós esés. Másodszorra már jobb volt. Rékának a szokásos módon jól ment, meg egy dagadt szalamandrát is lefényképezett.

Az idei év reményeim szerint újabb nagy előrelépés lesz hegymászókarrierünkben (a tavalyihoz hasonlóan, amikoris megszereztük az alapfokú vizsgát és először voltunk via ferratazni). Idén már megvolt az első téli csúcs- és hágómászásunk, és remélhetőleg megejtjük első nagyfalas mászásainkat a Tátrában és az Alpokban. Csak ehhez jó sokat kell még gyakorolni...